Üdvözöljük a Kamalduli Remeteségben!
A XI. században Szent Romuald követőiből alakult, itáliai
eredetű kamalduli rend a XVII. század végén jelent meg
Magyarországon. A majki kamalduli remeteséget 1733-ban
alapította gesztesi birtokán gróf Esterházy József horvát –
szlavón – dalmát bán. A Rákóczi-szabadságharcot lezáró,
1711-es szatmári békét követően a Rákóczihoz hű, dunántúli
nemesi családok adományaiból épült (az adományokra a
szerzetesi lakok főhomlokzatán elhelyezett nemesi címerek
emlékeztetnek) a némaságot fogadó kamalduli szerzetesrend
majki remetesége a hallgatás, az ellenállás szimbólumaként.
Az épületegyüttes tervezésével Esterházy József az osztrák
építészt, Franz Anton Pilgramot (1699–1761) bízta meg. A
remeteség épületei által körülfogott templom alapjait 1753-ban
tették le. Az eredetileg tervezett húsz remetelakból csak
tizenhét épült meg.
A konventépületben – más néven foresteria, vendégház – volt
a remeteség felügyelőjének (prior) és az átutazó vendégeknek
a szállása, az alapító kegyúr lakosztálya, a vendégházban
megszálltak ebédlője, valamint a refektórium, a könyvtár, a
levéltár és a gyógyszertár. A hajdani refektórium gazdagon
díszített freskói Vogel Gergely alkotásai az 1760-as évekből.
A stukkódíszes keretekben a rendalapító Szent Romuald
életének pillanatai, magyar szentek képei, valamint az Utolsó
vacsora jelenete látható.
A cellaházakban egy-egy, némasági fogadalmat tett, fehér
habitust viselő szerzetes élt. Szigorú napirendjük az év nagy
részében böjtölve, a megszabott imaórák zsolozsmáival,
a cellaházak kápolnájában végzett egyéni imádságokkal,
magányos elmélkedésekkel és fizikai munkával telt. Szabadidejükben
írtak, lelki olvasmányokkal foglalkoztak, a cellaházuk
kertjét művelték. A rend önfenntartó volt. A gazdálkodás,
a halászat, a földművelés a némasági fogadalmat tett,
laikus barátok feladata volt. A rendet, valamennyi más rendhez
hasonlóan 1782-ben II. József császár feloszlatta.
1806-ban gróf Esterházy Károly megvette a birtokot és a
területet bérbe adta. Majkon ebben az időben a környék
legnagyobb posztógyára működött, a cellaházakban munkások
laktak, az egyikben iskolát rendeztek be. 1860-ban az
Esterházy család a konventépületet vadász- és lakókastéllyá
alakíttatta át. Az 1880-as évekből való a vadászterem, amelynek
falain ma az 1902–1903-ban készített tölgyfaburkolat
látható, Franz Xaver von Pausinger salzburgi festő kartonra
festett és rajzolt, szarvasokat és őzeket ábrázoló képeivel.
A korabeli hatból négy karton tekinthető meg eredeti helyén.
1810 nyarán egy villámcsapás következtében leégett a
Nepomuki Szent Jánosnak szentelt templom tetőszerkezete.
A megmaradt templomtorony egyik oldalán, a sekrestye
boltozatcsonkján még ma is látható freskótöredék.
A II. világháború idején az egykori konventépület keleti
mellékszárnya és a főszárny csatlakozó része leégett, ekkor
pusztult el a családi levéltár, számos könyvritkaság, értékes
bútor. Az Európa-szerte különlegességnek számító remeteség
műemléki rekonstrukciója során megújult a barokk
műemlékegyüttes rendházépülete, amelynek kiállítása
bemutatja a remeteség XVIII. századi históriáját, a szerzetesek
életmódját, megemlékezik II. Rákóczi Ferenc és a
kamalduliak kapcsolatáról. Megjeleníti azt az időszakot,
amikor az épületből az Esterházy család grófi ágának
vadászkastélya lett.
9Apps 4.9
